2011. július 31., vasárnap
Néha még reménykedem, hogy újra kezdhetjük, hogy felhívsz és azt mondod nem bírod nélkülem . De ez csak kósza ábránd és rájövök, hogy ez soha nem fog megtörténni. Rám törnek az emlékek és a féltve őrzött álmok, mikor azt mondtuk egymásnak ' soha nem akarlak elveszíteni' . Mondd hova lett ez a két ember ? Mi lett belőlünk ? Hova lett a sok álom? ... Ha szeretjük egymást, miért kell külön utakon járnunk? ..
2011. július 28., csütörtök
Hidd el minden nélküled eltöltött percemet százszor átgondoltam,
remélem érezted minden egyes szavamban, miket ki sohasem mondtam.
Hiába indul két ember egyszerre el, ha valamelyik megtorpan.
Mindenki barát, míg fent vagy, ám ha egyszer csak lent, kevés marad a gondban...
Ezért is mondtam, itt napról-napra élned kell, én szeretlek és óvlak,
de önmagadtól már én sem védhetlek meg, remélem hiszel a sorsban.
2011. július 26., kedd
2011. július 25., hétfő
2011. július 21., csütörtök
2011. július 17., vasárnap
2011. július 14., csütörtök
2011. július 12., kedd
2011. július 11., hétfő
A lelkem a lehetetlent akarja, az eszem azt mondja, ezt nem szabad. S a
szívem majd megszakad. Telnek a percek, órák, napok, és nekem egyre
jobban fáj. Az idő múlásával egyre rosszabb Nem keres, mintha
elfelejtett volna, és én olyan hülyén érzem magam. Még mindig várok arra
hogy visszatérjen. Holott ez már lehetetlen. A lemondás az egyetlen
esélyem.
szívem majd megszakad. Telnek a percek, órák, napok, és nekem egyre
jobban fáj. Az idő múlásával egyre rosszabb Nem keres, mintha
elfelejtett volna, és én olyan hülyén érzem magam. Még mindig várok arra
hogy visszatérjen. Holott ez már lehetetlen. A lemondás az egyetlen
esélyem.
2011. július 8., péntek
2011. július 7., csütörtök
Felednem kell a múltam, ha nem akarok úgy élni, mint egy gyűrött felmosórongy. De mindig újra és újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, ösztönösen előidézem az emlékeket - és egész nap, minden percben azon elmélkedem, hogy vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli?
2011. július 6., szerda
2011. július 3., vasárnap
2011. július 2., szombat
Kell még egy perc, hogy elmondjam mit érzek,
Hogy mióta elmentél, már semmit nem érek,
Semmit nem értek, de ugyanúgy remélek,
Mert minden este feltörnek az emlékek.
A közös órák, ahogy szemembe néztél,
Ahogy magadhoz öleltél úgy éreztem, szerettél.
Nevettél velem, megfogtad a kezem,
Elhitetted: örökké itt leszel nekem.
Hogy mióta elmentél, már semmit nem érek,
Semmit nem értek, de ugyanúgy remélek,
Mert minden este feltörnek az emlékek.
A közös órák, ahogy szemembe néztél,
Ahogy magadhoz öleltél úgy éreztem, szerettél.
Nevettél velem, megfogtad a kezem,
Elhitetted: örökké itt leszel nekem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)