2011. október 29., szombat
2011. október 26., szerda
2011. október 24., hétfő
2011. október 22., szombat
2011. október 17., hétfő
Bárcsak lennék máshol, ahol nem érzem a kínt, ahol érzek minden jót és látok minden színt,ahol hisznek nekem, ahol nincsen vége, ahol, hogy boldog legyek, nem kell,hogy betépve számolja a perceket, hogy meddig lehetek veled, sietni minél előbb, hogy elmondjam azt neked, hogy nem tudnálak törölni innen belőlem, minden ami szép az nélküled felhőtlen, ha nem tudnálak ölelni, el tudnám magam sírni. Nem tudnám leírni, hogy milyen nehéz kibírni. Nélküled levegőt sem tudnék venni, nélküled a rosszat nem tudnám lenyelni sehogy. Az életem miről fog szólni, ha nem vagy itt velem? Mert téged nem lehet pótolni.
2011. október 13., csütörtök
Ne félj semmitől ketten ledönthetünk minden falat,
ugye látod a szememben, szívemből szólnak a szavak,
az idő szalad, változhatunk egy perc alatt,
de tudom minden így marad, csak szállunk mint a madarak!
Engedd el magad baby kettőnknek mindent szabad,
érzem ez a kötelék köztünk már el nem szakad,
tüzel a tested ahogy végig simítom nyakad,
a csillogó szemed többet ér nekem mint a smaragd!
ugye látod a szememben, szívemből szólnak a szavak,
az idő szalad, változhatunk egy perc alatt,
de tudom minden így marad, csak szállunk mint a madarak!
Engedd el magad baby kettőnknek mindent szabad,
érzem ez a kötelék köztünk már el nem szakad,
tüzel a tested ahogy végig simítom nyakad,
a csillogó szemed többet ér nekem mint a smaragd!
2011. október 8., szombat
Nem
akarom, hogy tudd milyen érzés ennyire szeretni valakit, mert
őrülten fáj. Neked fogalmad sem volt arról, hogy én mit érzek,
de ha volt is, valószínűleg azt hitted elmúlik. Hát nem múlt
el. Miután elmentél, sokáig azt hittem belehalok, hogy nem lehetsz
mellettem. Aztán teltek a hetek, a hónapok, az évek és
elfogadtam. Felnőttem. Már nem az a 15 éves kislány vagyok, aki
annyira ragaszkodott a szerelmedhez és aki azt hitte nem tud
nélküled élni. Mert tud. Sok-sok idő telt el, és még mindig Te
vagy az első gondolatom reggelente, esténként pedig az utolsó.
Nincs olyan óra, hogy ne gondoljam át, mit kellett volna máshogy
csinálnom, nincs olyan perc, hogy ne juss eszembe valamiről. Az
életem része vagy, mint ahogyan az életem része az is, hogy
ennyire hiányzol. A mai napig beleborzongok, ha az első csókunkra
gondolok, még mindig érzem az illatodat és hallom a hangodat,
ahogy azt mondod "szeretlek". Én is szeretlek. Örökké.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)