Nő vagyok, annak minden előnyével és hátrányával. Nő, aki abban leli
legnagyobb örömét, ha elveszhet egy férfi vágyakozó pillantásában.
Olykor csalfa, máskor bohó, az élet bokrétájából mindig más virágot a
hajába tűző, szabadságvágyban fürdőző igazi nő, aki hiszi és vágyja,
hogy előbb vagy utóbb, de végül őt is menthetetlenül magával ragadja a
szerelem...

 ott ült mellettem, és láttam a tekintetében, mennyire megcsókolna. én pedig mit tettem.? lesütöttem a szemem. féltem, hogy rajtam is ennyire látszik a vágy. de aztán arra gondoltam: miért is ne.? nem lenne helyes, az biztos, de ember vagyok, és az emberek olykor bűnbe esnek. felnéztem... szemeiben ugyanaz a tűz égett. felemelte a kezét, és végigsimított vele az arcomon, én pedig szenvedélyesen megcsókoltam. mintha körülöttünk minden égett volna, olyan forróság öntött el. nem tudtam levegőt venni, nem láttam, és nem hallottam semmit, de úgy éreztem, most vagyok a lehető legboldogabb

Hogy én mit szeretek?..a szádat és a szemedet a csókodat..a bőrödet..az illatod..a kezedet az egész lényedet meg azt mikor úgy bújtál hogy kirázott a hideg..

Hiányzik, amikor este már alig bírtam nyitva tartani a szemem, de te még
nem köszöntél el, így maradtam, csak neked írtam, és csak miattad volt
jó kedvem.. igaz, sokszor veszekedtünk, és igaz nem ismerlek annyira..
de egyet tudok: hiányzol a kis monoton életemből. néha azon gondolkozom
elmondom.. de mivel semmit nem változtatna a helyzeten nem teszem.

Amikor ezt az életnek hívott játékot játszod, emlékezz arra, hogy senki nem mondta, hogy igazságos lesz.