2010. december 4., szombat

Lerajzoltam amit érzek,de a könnyek összemaszatolták
próbáltam érvelni a tény ellen,a betűk ezt körbe araszolták
jobbról meg balról fújt a fülembe a szél
összezavartak a hangok,de még a tiéd bennem él
én érzem a csókod,érzem az érintésedet
ez egy dalba öntött színdarab és te végig nézheted
az agyam döntött a szívem vérzik a szilánktól
ami kínozta a lelkem,így lett homokóra a virágból
mit vársz a kis sráctól,ha megcsókol álmodban
szerény mosoly a szádon,de a lelked akkor távol van
ma már a számokban,nem bízom mert átvernek
több mint 2 év telt el futó csókokkal és rám kented
Tudom az én hibám,az h szerelmes lettem az
hogy miattad élek pedig régóta nincs kedvem
mert lángra lobban ami barátságnak indult
az szerelemmé vált és már belátom hogy nincs út,a szívedhez..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése