Szerelmes szavaink réges-rég elszálltak messzire,
Tudtam, hiányod majd fájni fog, de azt nem, hogy ennyire.
Senkire nem vágytam jobban, mint te rád, mikor elmentél.
Elengedtél és én elhittem nélkülem boldogabb lehetnél.
Érzem, bennem él most is minden egyes szép pillanat,
Hisz a mosolyod varázsa és az illatod még itt maradt.
Kiragadt a világomból, melyben magányosan éltem,
Hogy újra részese leszel, én mindig azt reméltem.
Nem értettem, hogy miért nem lehetsz többet mellettem,
Kit legjobban szerettem, pont ő neki nem kellettem.