Igen, az elején rossz. Úgy érzed kitéptek belőled egy darabot, hogy már nem leszel képes normális életet élni. Nem vagy teljes egész, és sose gyógyulsz meg. Megsebeztek, de nem csak úgy egyszerűen, játszottak is veled. Azt hiszed a fájdalom sosem múlik el. De aztán vannak néha olyan napok, mikor nem rá gondolsz, még ha csak pár perc vagy óra, de kicsit ilyenkor megkönnyebbülsz. Talán sikerül elfelejtened, de a sok emlék mindig megmarad, és a rossz napokon, mint valami vírus, úgy törnek elő és akkor újra érzed a fájdalmat. Azt, hogy visszautasítottak, nem kellettél eléggé...pedig te bármit megtettél volna érte...