Nem
akarom, hogy tudd milyen érzés ennyire szeretni valakit, mert
őrülten fáj. Neked fogalmad sem volt arról, hogy én mit érzek,
de ha volt is, valószínűleg azt hitted elmúlik. Hát nem múlt
el. Miután elmentél, sokáig azt hittem belehalok, hogy nem lehetsz
mellettem. Aztán teltek a hetek, a hónapok, az évek és
elfogadtam. Felnőttem. Már nem az a 15 éves kislány vagyok, aki
annyira ragaszkodott a szerelmedhez és aki azt hitte nem tud
nélküled élni. Mert tud. Sok-sok idő telt el, és még mindig Te
vagy az első gondolatom reggelente, esténként pedig az utolsó.
Nincs olyan óra, hogy ne gondoljam át, mit kellett volna máshogy
csinálnom, nincs olyan perc, hogy ne juss eszembe valamiről. Az
életem része vagy, mint ahogyan az életem része az is, hogy
ennyire hiányzol. A mai napig beleborzongok, ha az első csókunkra
gondolok, még mindig érzem az illatodat és hallom a hangodat,
ahogy azt mondod "szeretlek". Én is szeretlek. Örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése