Megint belebújtál agyamba, megint előveszem a fényképed, megint olvasom a leveled, vagy csak az egy éves üzenetedtől nyúlok ki annyira, hogy nem érdekel semmi. Csak nézek magam elé kábultan az együtt töltött pillanatok mozijában ülök csendesen... Földönt egy rezgés, hisz minden kezdet véget ér. Szó nélkül mentél, én meg szó nélkül hagytam. Most csak emlékeimben élsz, de én a tieidben meghaltam. Már a múltam vagy a poros polcon a többi könyv alatt, de mégis, ha előveszlek, a szememben ott a könny...