A világ forgott, a föld remegett. A lábai gyengék voltak ahogy a szíve is. Italba fojtotta bánatát és azt hitte ez a helyes út. A csillagokat nézte, az életen gondolkodott és a szíve csak kalapált. Egy percre talán a világ is megállt, egy pillanatra talán vége volt mindennek, de órák után ugyan az az érzés vonta hatalma alá, és nem tudott szabadulni tőle. Követte és kínozta, vele volt még az álmaiban is. ...reménytelenség, és boldogtalanság. Talán így nevezné őket.'