Nem tudom meddig élek, de ameddig élek, meg kell tudnom, milyen az amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.

Te vagy az aki megtanított bízni, te vagy akiben láttam azt az emberséget amit másokban nem.Te vagy az akit először felhívnék ha egy fiú segítsége kéne.Te vagy az akitől néha még el is várom hogy kicsit csesztessen! Te vagy aki tudom hogy megbocsát. Te vagy aki tudom hogy itt van, és ha nagy a baj elkap. Te vagy az akiért minden egyesnap fölkelek, akiért iskolába megyek. Te vagy lassan a mindenem...
És mindezek mellet én vagyok az aki eltűri hogy mást szeretsz,én vagyok aki vár aki félt aki beszél ha kell, ha nem, akiben bízhatsz, aki remél, aki 2 nap után megőrül ha nem lát, aki sír ha aznap veszekedtetek, aki gondol rád , és ami a legfontosabb: aki szeret...

Amikor még az utolsó üzenete a mobilodban van...

Amikor minden közös kép láttán a szemedből egy könny kicsordul...

Amikor a mosolya még előtted lebeg...

Amikor tudod, hogy ezt a mosolyt többé nem nézheted...Amikor eszedbe jutnak a szép pillanatok...

Amikor rájössz, hogy soha többé együtt nem lesztek boldogok...

Amikor észreveszed,hogy vége.Már nincs veled...

Akkor jössz rá,hogy hiányzik és a világon mindennél jobban szereted.

Haragszol arra, kit el kell felejtened, s rádöbbensz arra, hogy még jobban szereted.

Gyötörni akarnád,de nincs hozzá erőd...

Mert tudd meg: még mindig szereted őt! ♥

 Mondd el neki, hogy szereted. Tedd meg! Minden perc számít, amit együtt tölthettek. Lehet, hogy egy nap arra ébredsz, hogy nem tudod elmondani neki, hogy mennyire szereted, hogy mennyire akarod őt, mert ő már talált valaki mást. Inkább mondd el neki most, nehogy túl késő legyen! Hidd el, ha nem teszed meg, egész életedben bánni fogod, ha tényleg igazán szereted! ♥

 Azt hiszem, szeretlek. Lehet, hogy megőrültem, de annyit biztosan tudok, hogy Te vagy az őrültségem oka. Miattad vagyok dilis. Ezt a betegséget senki sem tudja kezelni. Még Te sem. Nem gyógyulok ki belőle, soha.

 

Hát egye fene, itt vagyunk, szeretem őt. Talán kevésbé szeretném, ha ő nem szeretne ennyire. Ez a kétfelől áramló érzés összefonódik, meghatványozzák egymást, perzselő áramkört hoznak létre.

 

Hangod lágyan simogat, imádom ujjaidat,

Mikor bőrömön nyugszik, vagy ujjaimmal összetapad.

Ha csak a közelemben vagy, minden receptorom téged fürkész.

Illatod selymes fátyolként körülölel, 

Ugyanakkor e varázs egy csettintésre elvész, ha elmész. (8)♥

 Ahogy a kék ég elkopik a ködös télben,
úgy megélem fájdalmam elfogyni az ölelésben.

Minden mozdulat fáj, jobb ha nem beszél a száj,
Elfelejtett randevúnak búja messze száll.
Egy emlék, ahová nyúlni már nem mernék,
Már vége, jobb ha végre továbbmennénk.

~

...már nem is azon járt az agya, hogy ő a világ legboldogtalanabb embere, hanem az, hogy van mellette valaki, aki sosem fogja otthagyni. Erre mindig rá kell döbbenni, még akkor is, ha nagyon szerelmesek vagyunk és az a bizonyos személy az egész világot jelenti nekünk. De sosem szabad elfeledkeznünk azokról, akik sokkal régebb óta ott álltak az oldalunkon, mai is ott állnak és fognak is, mert ők nem tűnnek el álomszerűen. Csak vannak, csendben, megértéssel és szeretettel. Nem bántanak, nem szólnak, nem szidnak, nem mennek el. Barátoknak nevezzük őket..

~

 Elengedlek, de ne feledd, a rabod vagyok, drágám! : $

A szerelem először gyönyört ad,végül fájdalmat a szívnek.

 Ha a szíved nem törik össze, akkor nincs minek gyógyulnia.És ha nincs gyógyulás, akkor nem tanultunk belőle semmit.De ha nem tanultunk belőle semmit.,akkor nincs küzdelem. Pedig a küzdelem az élet része!Ezért kell hát minden szívnek összetörnie?

 

Mikor a legjobbat próbálod kihozni magadból, de nem sikerül; mikor megkapod amit akartál, de nem azt amire szükséged lenne; mikor elveszítesz valamit, amit nem lehet pótolni; mikor szeretsz, de hiába teszed - lehet ennél rosszabb?

 Akárhányszor elköszönünk, mindig egy kicsit belehalok ...

Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket.

 

éjszakákat sírtam át. egyedül és gyáván.. és könnyeimmel küszködtem 

 

 más mosolyát látván.

Én csupán egy lány vagyok a sokból

Ki sír ha fáj, de sírba visz ha csókol

Mint kis különc kilógok minden sorból

De sorry, ez vagyok én!

 

Azt mondtad hogy szeretsz és azt mondod hogy értesz, Most azt mondod hogy gyűlölsz de látom mégis féltesz..

 Attól kezdve, hogy a sötét éjszaka véget ért, már késő lett volna bármit visszautasítani, végérvényesen beléd szerettem.

Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre.Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem.

Szeretlek azért, ami már most összefűz bennünket, és szeretlek már előre azért, ami eztán következik. Nálad jobb dolog még soha életemben nem történt velem. Már most hiányzol, de a lelkem mélyén tudom, hogy mindig velem leszel. A néhány nap alatt, amit együtt töltöttünk, te lettél az álmom.

Az ajka arra a féloldalas, huncut mosolyra húzódott, amit úgy imádtam, hogy kis híján elállt tőle a lélegzetem. :) ♥

 soha ne mond, hogy szeretsz, ha nem igazán érdekel.
soha ne beszélj érzésekről, ha igazából nincsenek is ott.
soha ne fogd meg a kezem, ha össze fogod törni a szívem
soha ne mond, hogy meg fogsz tenni valamit, ha nem is tervezed, hogy belekezdj.
soha ne nézz a szemembe, ha minden amit teszel hazugság.
soha ne mondd, hogy 'szia', ha valójában 'viszlát'-ot mondanál!

 Egyszer élsz hát élj minden lehetőséggel!Légy boldog nevess sokat!

Ha úgy van légy szomorú sírd ki magad!Vonulj vissza ha

valami bánt,de ha kell legyen nagy a pofád...

elcsattant az első csók,
Olyan mámorítóan jó, olyan szavakkal le nem írható.

Olyan csend van így,nélküled,hogy szinte hallani,

amit még utoljára akartál mondani...

Remélem emlékké válok majd idővel, és... A múltad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, néhány kedves szavam, az érintésem... Ez leszek én: egy megfakult emlékkép, mely rád nevet. Múlt leszek, mert a jövőd nem lehettem.

-Jóéjt!-
Jóéjszakát szerelmem.....
 L:-Kicsim...fent vagy még?? 
F:-Még fent... de te miért nem alszol? 
-Nemtudok.Gondolkozom.. Kettőnkről.. 
-Baj van??-Nem! Dehogy! Csak boldog vagyok.. 
-Akkor jó.. Ha te boldog vagy, énis boldog vagyok. 
-De kicsim.. Én őszintén, és igaz szerelemmel érted? Teljesen belédestem.. 
-De aranyos vagy.. 
-Miért nem mondod hogy Te is Szeretsz?? Nincs így?  
-De Életem. Így volt, Így van, és hidd el, bízz bennem,Így is lesz még sokáig. Mert SZERETLEK
 -Reggel is Szeretni fogsz? 
-Örökkön örökké édes...

 

Te vagy a kéz, ami felém nyúl és a sötétből kivezet. 

 

Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki.