Beteg vagyok! Tünetek: heves szívdobogás, hőemelkedés! Diagnózis: hiányzol! Javaslat: sok-sok simogatás! Meg akarok gyógyulni kérlek segíts! :$

 Néha vidám vagyok, örült és vicces, néha csöndes, nyugis és visszahúzódó. Néha nagyon vágyom rá, hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül vagyok. Néha azt szeretem, ha hangosan szól a zene, néha jó a csönd is. Néha nagyon boldognak érzem magam, néha teljesen elveszettnek. Néha szeretem a színes dolgokat, néha csak a fekete tetszik. Néha a saját világomban élek, néha rájövök, hogy amit elképzeltem, sajnos nem létezik. Szereztem olyan barátokat, akikről soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a barátaimnak fogom hívni őket, és veszítettem el olyan embereket is, akikről soha nem gondoltam volna, hogy ma már nem lesznek mellettem. Szerettem olyat, aki nem viszonozta, és szerettek olyanok, akiknek én nem tudtam viszonozni a szeretetet. Voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam, hol nagyon szegény, voltam bátor, bár néha féltem, de soha senki ne mondja rám, hogy nem az álmaimnak éltem!

 Fiú és lány barátságban az a rossz, hogy mikor azt mondod : Szeretlek! Sokszor te se tudod eldönteni, hogy érted..

 Nem tudom megbocsájtani magamnak, hogy nem tudtam az lenni, akit szeretni tudtál volna..

 A jóleső dolgok károsak. A dohányzás a tüdőre, az alkohol a májra és az agysejtekre, a csók és egyéb velejárói pedig a barátságra...

 Rózsaszín felhőkbe burkolt az igazság, hogy aki félénk, azt ok nélkül szívassák.

 nem is gondoltam volna, már ismerlek régen, hogy egyszer majd érted megdobban a szívem. :)

 Aztán van egy egészen másfajta szerelem, a legkegyetlenebb fajta, amelyik szinte megöli áldozatait. Úgy hívják: viszonzatlan szerelem! Na, én ennek a szakértője vagyok.

 A függönyt elhúzták,a darab elkezdődött.Nincs visszaút.Vagy végigjátszod,vagy kifütyülnek.Az élet színdarabján nincs megállás,halasztás vagy visszaút.Egyenesen előre,hazudj,játszd meg magad és megtapsolnak.Ennyi a lényeg.

Óóó! Időközben - legnagyobb örömömre -  túlléptük a 10.000 látogatót !! Nagyon köszönöm, hogy ennyien követitek, olvasgatjátok a blogot!  :) ♥

Elhalkult egy dallam, de egy másik üvöltött,
Feltöltött méreggel, szívem új alakot öltött.
Jéggé dermedt, többé nincs már rád szükségem
Eluralkodik majd rajtam a női büszkeségem. ;)

Az örökkévalóság határait súrolom,
De az álmom nem valóság, csak önmagamban dúdolom,
Hogy mennyire hiányzik, amit még nem éltem át,
A vágyaim a való világba már nem fértek át.

 

 

 Lassan lehunyom szemem, forgolódok,
De nehezen alszom el, nem vagyok boldog,
Mert fejemben vannak ezek a kavargó dolgok.

 

 

 

Nézz tükörbe, nézd meg ki lettél.. Lehet állati jó de te embernek születtél.

 Ma este semminek nem szabok gátat. Első a szórakozás, minden más várhat :D

 Tudom megbántottalak többször, s lehet, hogy összeomlott egy álom, de szeretlek téged és akarlak most már minden áron..

 

 

 Lehetnék veled de nem lettem..

Amit én sem érthetek, de megtettem..

Lehetnék az is, aki érezte,

Hogy minden szó hamis, mégsem kérdezte..

Magamat nem hagyom, mindent én sem érthetek,

Innen elrugaszkodok, köszönöm, viszlát, ég veled!

Ismered azt a helyet az álom és az ébrenlét között? Ahol még emlékszel rá, mit álmodtál. Én ott foglak mindig szeretni <3

Azt hinnéd, kedves, önzetlen, hogy ő csak jót akar mindenkinek, de aztán megérint. Szerelemmel érint meg, ami éget, mint a tűz, azt mondod, milyen forró, mennyire szép, el vagy varázsolva, de az nem varázs, méreg!

 de igazából én vagyok a hülye. már rég elfelejthettelek volna. de nem, nekem minden nap elő kell vennem a fényképedet mert hiányzik a mosolyod. minden este újra lejátszom magamban az emlékeket, mert hiányzol. minden éjszaka veled álmodok… minden reggel könnyes szemmel ébredek. minden nap tudatosítom magamban, hogy te sosem leszel már az enyém. ezt a józan eszem fel is fogja, de az a kibaszott remény nem akar megdögleni..

Tüzet raktam a szívembe, keresztbe raktam a fákat, gyufát gyújtottam és néztem, ahogy elég benne a bánat.

Olyan, aki megosztja velem vágyait, és megvalósíthatja mellettem legvadabb álmait. Olyan, kinek a bizalom még értékes, nehéz ilyet találni, ez manapság nem kétséges. Olyan, aki elégedett magával, az élettel, olyan aki szeret nagy célokat elérni. Olyan, aki hinni tud és mer őszintén remélni. Olyan, aki magabiztos, tudja mikor-mit akar. Olyan, aki vágja, hogyan működöm, aki szerény, de olykor ha kell durva, konyhába tündér, az ágyban pedig húha.. Olyan, aki belátja ha hibázik, olyan aki senki másnak csak nekem van. Olyan, aki vidámsággal tölti fel a napjaim. Olyan, aki rugalmas és megérti a vicceim és bármikor rá bízhatom a legféltettebb kincseim. Olyan akinek van saját véleménye, olyan kinek rabul ejt mindenfélesége. Olyan aki személyiségével lángra lobbant, olyan kinek szívből mondhatom, hogy imádom..

 Lehet, hogy túl korán mutatta be még nekem azt az élet, jobb, ha állva döglök meg, mint, hogy térdre csúszva éljek..

Belépek. Bent vagy. Várom, hogy rámirj. Nem írsz. Gondolkodok: rád írjak? Eszembe jut, hogy utolsó két alkalommal is én írtam. Nem írok. Bámulom az online kijelzőt és várom, hogy megjelenjen a :szia:*hogy vagy? .Várok. Rá kattintok a nevedre. Bepötyögtetem, hogy szia. Lehajtom a fejem és még várok egy percet. Elhatározom,hogy na jó.. elküldöm.  Egy kis szöveg jelenik meg alól: ...is offline. Kitörlöm a sziát és gyorsan x-et adok a nevednek.Újra összetörtél és még csak nem is tudsz róla...

Tudod,nekem is fáj az élet,de mosolygok ha félek,nevetek ha fáj és szeretek ha bánt..

 

 nem kell más, csak te, a csókod, a tested, az ölelésed, a nézésed, a beszéded. míg a többié számomra hétköznapi, a tiéd édesen pokoli.:$

 

 hiába is siránkozok...attól nem lesz jobb...és én megtettem mindent...elmondtam neki...mentem utána. el kell fogadnom hogy nem kellek neki..hogy csak félreértettem a kedvességét...a mosolyát..azt a hihetetlen meseszép, hatalmas pozitív töltetű mosolyát... amit úgysem tudok elfeledni soha. nagyon fáj. igen. de ez van. el kell fogadnom hogy nem voltam elég jó neki. nem menekülök tovább a fájdalom elől. mert akkor sosem lesz vége...

 

 az undok szajháktól már felfordul a gyomrom , megfullaszt a sunyiság már szorítja a torkom , képmutatóak vagytok és észre sem veszitek , a közösségi oldalakra meg a picsátokat teszitek ... (N)