... Kikérek egy pálinkát,
amit vagy 20 követ, itt fogok várni rád!
Belül robbanok, de kívül még tartom...
Hátha mindjárt belépsz ott az ajtón!
... Veled a világot összehajtom, ha akarom,
Van, akinek a pénz, nekem te lettél a hatalom!
... Szeretném a bőröd megint érezni..
Nem csak a betűidtől online létezni

látom a neten, hogy szeretnek
De mikor érem már el, hogy szeret végre az az egy?
2,6 millió perc,
mióta nem láttalak, vajon most milyen lehetsz?
... ki az, aki simogat?
Van e rajtam kívül, aki ilyet írogat?
... vajon neki is majd hiányzol,
Ha az ő életéből is így kitáncolsz?
De ha kitáncolsz, táncolj, hozzám
Azt a boldogságot megint hozd rám!

Ezer arcomból megmutatok most egy szeletet, nem játszok többé neked semmiféle szerepet, a valósághoz ezentúl nem használok szereket, elbírom így is mert velem van a szeretet. Egy kígyó vagyok ki hazugságot vedlett, a tisztaság érdekében mindent megtett, tőlem az élet sok jó dolgot már elvett, de sohasem határoztak meg igazán a tervek! Volt körülöttem pár span de legtöbben csak tetvek, nélkülük az életem egyre csak szebb lett, de számíthatok spanokra akik velem csak nyertek, ők csak barátságot adtak, és nem pénzért megvettek!

Mennyi fájdalmat okoztam akarva és akaratlanul másoknak csak azért, mert nem tudtam megbirkózni a sajátommal? Hogyan ítélkezhettem bárki felett? Vajon milyen lennék most, ha hallgattam volna a szívemre?

 Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet... Nézz körül a világban.. láthatod az embereket, akik az utcán élnek. Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor kit szeretsz mással látod. Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád. Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát... Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni.. arcukon mégis mosoly derül. Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret. Nézz meg egy árvát... ki könnyes szemmel nézi a szüleidet... Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el.. nem ölelhették át szeretteiket. Mielőtt panaszkodnál nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne... S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál... ne háborogj sohasem... Nem tudhatod, mi lesz holnap... Ez vezessen az Életben!

Érzem; mi még nem veszíthetjük el egymást, nekünk még dolgunk van egymással, és ez nem a vége. Ez nem búcsú, még nem búcsúzhatsz el, érted? Tudod, mi ez? Ez csupán egy hosszú kirándulás, ahová már sajnos nem vihetsz magaddal, sajnos már nem férek fel a buszra... És amikor vége, 'hazajössz', teljesen más ember leszel, és ugyanott folytatódik majd minden, ahol most befejeződik. Így lesz, ugye, megígéred?!