Csak néha éreznéd azt, amit én érzek. Csak néha keresnél, ha nem is kérlek. Csak néha törődnél velem, ahogy elvárom. Csak néha letörölnéd könnyeimet, ha látod...

 Minden dolognak a vége, valami újnak a kezdete, és “néha azért zuhanunk a szakadékba, hogy megtanuljunk kimászni belőle”.

 Talán barátságtalannak és visszahúzódónak tűnök, pedig ez nem igaz. Csak nem jópofizok minden gyökérnek.

 Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.

 nem értem mért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha utána meg nem engedi, hogy együtt legyünk ..

 Azt akarom, hogy megöleljen, azt akarom, hogy nézzen a szemembe, és értsen meg , hogy döntse a fejét a homlokomnak, és súgja azt : ' Soha nem mondtam le rólad. ♥

 Ha itt lennél, olyan szorosan ölelnélek amennyire csak tudlak, és bármilyen áron, de nem engedném, hogy eltaszíts magadtól !! ♥

 Én is arra vágyom, akire nem szabad

a könnyeim nem látod, de a szívem megszakad ..

 És tudod mi fáj a legjobban? Hogy sose leszek elég jó neked .. sose ..

ami neked mennyország azt mások régen unják
akit mindhalálig szeretsz azt már régen mások dugják