2011. november 23., szerda
2011. november 20., vasárnap
Néha vidám vagyok, örült és vicces, néha csöndes, nyugis és visszahúzódó. Néha nagyon vágyom rá, hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül vagyok. Néha azt szeretem, ha hangosan szól a zene, néha jó a csönd is. Néha nagyon boldognak érzem magam, néha teljesen elveszettnek. Néha szeretem a színes dolgokat, néha csak a fekete tetszik. Néha a saját világomban élek, néha rájövök, hogy amit elképzeltem, sajnos nem létezik. Szereztem olyan barátokat, akikről soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a barátaimnak fogom hívni őket, és veszítettem el olyan embereket is, akikről soha nem gondoltam volna, hogy ma már nem lesznek mellettem. Szerettem olyat, aki nem viszonozta, és szerettek olyanok, akiknek én nem tudtam viszonozni a szeretetet. Voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam, hol nagyon szegény, voltam bátor, bár néha féltem, de soha senki ne mondja rám, hogy nem az álmaimnak éltem!
2011. november 15., kedd
2011. november 14., hétfő
2011. november 10., csütörtök
2011. november 7., hétfő
de igazából én vagyok a hülye. már rég elfelejthettelek volna. de nem, nekem minden nap elő kell vennem a fényképedet mert hiányzik a mosolyod. minden este újra lejátszom magamban az emlékeket, mert hiányzol. minden éjszaka veled álmodok… minden reggel könnyes szemmel ébredek. minden nap tudatosítom magamban, hogy te sosem leszel már az enyém. ezt a józan eszem fel is fogja, de az a kibaszott remény nem akar megdögleni..
2011. november 3., csütörtök
Olyan, aki megosztja velem vágyait, és megvalósíthatja mellettem legvadabb álmait. Olyan, kinek a bizalom még értékes, nehéz ilyet találni, ez manapság nem kétséges. Olyan, aki elégedett magával, az élettel, olyan aki szeret nagy célokat elérni. Olyan, aki hinni tud és mer őszintén remélni. Olyan, aki magabiztos, tudja mikor-mit akar. Olyan, aki vágja, hogyan működöm, aki szerény, de olykor ha kell durva, konyhába tündér, az ágyban pedig húha.. Olyan, aki belátja ha hibázik, olyan aki senki másnak csak nekem van. Olyan, aki vidámsággal tölti fel a napjaim. Olyan, aki rugalmas és megérti a vicceim és bármikor rá bízhatom a legféltettebb kincseim. Olyan akinek van saját véleménye, olyan kinek rabul ejt mindenfélesége. Olyan aki személyiségével lángra lobbant, olyan kinek szívből mondhatom, hogy imádom..
2011. november 1., kedd
Belépek. Bent vagy. Várom, hogy rámirj. Nem írsz. Gondolkodok: rád írjak? Eszembe jut, hogy utolsó két alkalommal is én írtam. Nem írok. Bámulom az online kijelzőt és várom, hogy megjelenjen a :szia:*hogy vagy? .Várok. Rá kattintok a nevedre. Bepötyögtetem, hogy szia. Lehajtom a fejem és még várok egy percet. Elhatározom,hogy na jó.. elküldöm. Egy kis szöveg jelenik meg alól: ...is offline. Kitörlöm a sziát és gyorsan x-et adok a nevednek.Újra összetörtél és még csak nem is tudsz róla...
hiába is siránkozok...attól nem lesz jobb...és én megtettem mindent...elmondtam neki...mentem utána. el kell fogadnom hogy nem kellek neki..hogy csak félreértettem a kedvességét...a mosolyát..azt a hihetetlen meseszép, hatalmas pozitív töltetű mosolyát... amit úgysem tudok elfeledni soha. nagyon fáj. igen. de ez van. el kell fogadnom hogy nem voltam elég jó neki. nem menekülök tovább a fájdalom elől. mert akkor sosem lesz vége...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)