2013. január 1., kedd

 
 Szeretlek!
Imádok belefeszülni az ölelésedbe, magamba szívni az illatod, karjaiddal betakarózni, érezni, hogy mellettem vagy, becsukni a szemem és belefeledkezni a pillanatba, veled együtt venni a levegőt, érezni, hogy biztonságban vagyok, hogy megszűnik a világ körülöttem, hogy nincs más, csak ketten létezünk, nincs te meg én, hanem mi vagyunk!
 
 
 Egyszer mindent megtettél azért, hogy láss, halld a hangom, megérinthess. Most pedig úgy teszel, mintha sosem kellettem volna...

 Mindenegyes nap  kicsikét meghalok, de ha kérdezik: köszönöm, jól vagyok..! :')