2011. július 11., hétfő


A lelkem a lehetetlent akarja, az eszem azt mondja, ezt nem szabad. S a
szívem majd megszakad. Telnek a percek, órák, napok, és nekem egyre
jobban fáj. Az idő múlásával egyre rosszabb Nem keres, mintha
elfelejtett volna, és én olyan hülyén érzem magam. Még mindig várok arra
hogy visszatérjen. Holott ez már lehetetlen. A lemondás az egyetlen
esélyem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése