2011. augusztus 29., hétfő



Sugárzó mosolyodért halok meg minden éjjel
Többé nem születek újjá, hamvaim szállnak a széllel
Több százezer kilométer, de én megtalállak, hidd el
Szavaimmal simogatlak, izgatlak ütemeimmel
Meglátogatlak még egyszer, kéznyomom testeden hagyom
Egy összegyűrt fénykép, széttépett levél az asztalon
Jha, köszönöm, jól vagyok, hisz teljesült az álmom
Miről nem feltételeztem volna rég, hogy megcsinálom
Na de mi lesz hosszútávon, lehet elveszik a varázs
Féltem az álmot, hisz az élet csak egy villanás
Pár pillanat, mi lehet, örökre megmarad
De eltűnik a szikra, van hogy minden kötél elszakad

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése